Túra szafari Nyugat-Tasmániában
Nagyon izgatott voltam Éva miatt, amikor meghallottam, hogy a holland családja Franciaországból látogatott meg minket Ausztráliában, és egy tasmániai utat terveztek . Biztosan menekültek valami elől, nemcsak azért, hogy a világ másik felére akarjanak menni, hanem azért is, mert Tasmania elszigetelt nyugati partvidékére tartottak.
Hallottam, hogy Éva négynapos gyalogos és kempingtúrát tervez a Bölcső-hegyre és néhány távoli, nyugatabbra fekvő területre, mielőtt a keleti partra indulnának egy lakóautóért, és egy lassabb tempóban Tasmania turisztikaibb részén.
Eleget hallottam a terv első részében – a szafarira jöttem.
Első nap: Tassie – Jövök!
Január 2-án, csütörtökön Melbourne-ből Launcestonba repültünk. Az első dolgok először – egy sör és steak szendvics itt Alchemy Pub akkor igazi élvezetben volt részünk!
A bárpályázat azt javasolta, hogy nézzünk meg egy szurdokot a város másik oldalán (15 perc séta). Évának is felkerült ez a hely a látogatási listájára, így két hüvelykujjjal és egy bevásárlóközponttal a sarkon összeállították a délutáni útvonalat.
Szerettünk volna valami túrafelszerelést szerezni, Launcestonban körülbelül 10 túrabolttal, ezt könnyen sikerült elérni.
Aspire a York Streeten jó választás volt! Ha a környéken jár, mindenképpen térjen be erre a helyre, hogy tippeket kapjon Tasmániában a legjobb túrázási és kempingezési helyekkel kapcsolatban – az üzlet tulajdonosa igazán ismeri a dolgát!
Miután felvettünk néhány új felszerelést, elindultunk a szurdokba.
Cataracta Walk – Launceston Gorge
A séta a szurdok oldalán hihetetlen volt. Időnként fel van függesztve, és láthatóan azért van olyan magasan, mert az egész szurdok eláraszthat egy kapcsoló megnyomására.
A szurdokba a „Zig Zag Walk”-on keresztül léptünk be, fel-alá, oda-negyedbe mentünk körülbelül fél órát, mielőtt ellazultunk. Olyan érzés volt, mintha valahol elég távoli helyen lennénk, aztán egyszer csak volt egy hatalmas medence, úszótó és egy ülőlift a szurdok egyik oldaláról a másikra. Ez a hely egy oázis paradicsoma volt! A szurdok másik oldalán, ahonnan beléptünk, volt egy régi stílusú kávézó, egy kis esőerdővel körülvéve páfrányokkal, mirtuszokkal és még néhány jól kiöregedett Sequoiával is.
A kávézóból aztán visszasétáltunk a városba a szurdok másik oldalán Szürkehályog séta. Az ösvény kis sziklák mentén haladt, amelyek körülbelül 5-15 méterrel voltak a víz felett a szurdokban. A sétaút időnként teljesen átlógott a szurdok szélén, folyó víz felett – ez egy világszínvonalú séta közvetlenül Launceston szíve mellett – micsoda gyönyörűség érkezett ebbe a kis városba!
Ez a hely hihetetlen volt, és szívesen töltöttem volna sokkal több időt itt. Legalábbis Évának és családjának, ha egyszer hazarepülök a táborozás után, visszajönnek ide egy napra.
Valójában nincs képem a medencéről, de lent van a tótól balra, és Éva hamarosan küld néhányat, hogy frissíthessem ezt a bejegyzést.
Második nap: Elkalauzol a vadnyugatra
Reggel először, amikor épp elég időnk volt meginni egy kávét, Aran és Alvin felvettek minket innen Tasmán szafarik.
Biztosan megtaláltuk a legjobb idegenvezetőket a területen. Hibátlan kempingezési élményt nyújtunk a legjobb napos túrákkal, amelyeken bármelyikünk volt, rengeteg rossz vicc és jó főzés mellett. Aaran részletesen el tudott mesélni nekünk az őshonos növényvilágról és a fákról, és szenvedéllyel magyarázta el nekünk a régiót, mintha az ő hátsó udvara lenne.
Ha kapcsolatba szeretne lépni, és szeretne egy túrát lefoglalni bárhol Tasmaniában, lépjen kapcsolatba Arannal a via info@tasafari.com.
Tasmán szafari: Rajt
Nyugat felé vezettünk, és egy olyan helyen tettük meg az első megállóhelyünket, ahol egy rövid sétát tehettünk, és egy tisztességes kilátópontot kaphatunk a tasmán síkságra nézve, a háttérben a Bölcső-hegytel.
A bozóttüzek füstje akkoriban nem volt túl vészes, bár a szélnek sokkal több füstöt kellett volna behoznia, ezért úgy döntöttünk, hogy átautózunk a nyugati partra, ahelyett, hogy a Cradle Mountain közelében töltenénk az éjszakát.
Trial Harbor
Az elszigetelt nyugati Tasmania partvonalon, amelyet a durva Déli-óceán zúdít össze, található a Trial Harbour, a teljesen hálózaton kívüli település.
A város hosszú ideig elhagyatottan hevert egy bádogbánya bezárása után, körülbelül 30 percre Zeehanban, de az utóbbi években a távoli tengerparton megbúvó, üdülési búvóhelyté vált.
Rövidnadrágra és mezítlábra vetkőztünk, majd több kilométert gyalogoltunk a tengerparton. Még a nyár közepén sem volt elég meleg a hideg Tassie vizekben úszni, bár a zord tengerpart felfedezése és megcsodálása volt a napirenden.
További információkért, képekért és részletekért a Trial Harbour-i kempingezésről , kattintson ide.
Tarkine esőerdő
Trial Harbour után Tarkine területére vettük az irányt, ahol a terep eukaliptuszfákkal borítottból sűrű esőerdővé változott.
Egy kanyargós, fordulatos út után elértünk egy kompot, amely átvitt minket a Corinna Ökoparkba.
Corinna Eco Park
A Tarkine esőerdő kellős közepén található a Corinna Eco Park. Valamikor az aranyláz korszakában virágzó kisváros, majd hosszú időre elhagyta, míg újjáéledt és üdülőparkká változott. Ez egy hihetetlen hely kempingezéshez vagy csak egy nap látogatásához.
Itt sűrű az erdő, és eldugott ez a gyönyörű falu. Vannak felújított faházak, kemping, teljes létesítmények – még egy vegyesbolt és étterem is, amelyet a park üzemeltetői üzemeltetnek. Az egész hely közvetlenül a Pieman folyón fekszik, ahol folyami körutazásra indulhat, kajakot bérelhet, vagy akár saját hajót is vízre bocsáthat a csónakrámpán.
Itt van még egy csomó kép és információ a kabinban való tartózkodásról vagy táborozás Corinnán.
Miután felállítottuk az ágyainkat, vettünk egy gyors forró zuhanyt és vacsoráztunk a tábortűz mellett, éjszakának neveztük, és pihentünk egy nagy séta előtt.
Harmadik nap: felfedezés gyalog
Ideje volt felvenni a túrabakancsot, és elindulni néhány ösvényen. A napot úgy kezdtük, hogy gyalog bementünk az erdő mélyére.
Savage River Walk
A Corina Eco Parktól nyugat felé vettük az irányt. A Huon Pine Walk-et elindítva egy deszkás sétán barangoltunk, és megcsodáltuk a hatalmas őshonos fákat és az ősrégi tűlevelűeket, amelyek több ezer évesek.
Esőerdőben születtem, és túrákra vezetem az embereket a szárazföldön, de ez volt a legcsodálatosabb esőerdői séta, amin valaha részt vettem. Az érintetlen, virágzó és sűrű erdei séta a folyó mentén hihetetlen volt.
Körülbelül 3 km-t vesz igénybe a Pieman folyó mentén, hogy elérjük a Savage River kereszteződését. Onnan találkoztunk a vezetőnkkel, és körülbelül 2 km-t folytattunk odáig, ahol leparkolta az autóját.
Vessen egy pillantást itt, ahol további információk és képek találhatók Savage River Walk.
Az esőerdei sétánk után visszamentünk a táborhelyre ebédelni, mielőtt másnapi túránkra indultunk.
Mount Donaldson csúcsséta
Visszahajtottunk a Savage River parkolójába, majd folytattuk utunkat egy egynapos túrával a Donaldson-hegy csúcsára.
A séta első 45 perce egy erdőn keresztül vezet, hasonlóan a Savage River Walk végéhez . Amint kiértünk az erdőből, a terep teljesen megváltozott, csak apró bokrokat láthattunk. Ez lenyűgöző (füstszűrős) kilátást nyújtott a Tarkine esőerdőre és a Pieman folyóra, amelyen másnap kajakozni terveztünk.
Körülbelül egy óra 45 percbe telt a csúcs elérése, majd egy könnyű vagy egy óra séta volt vissza a parkolóba.
További képeket láthatsz és itt olvashat bővebben napi kirándulásunkról a Mount Donaldson csúcsra.
Visszatérve hozzánk kemping Corinnán, idegenvezetőink Aran és Alvin gyönyörű és jól megérdemelt bárányvacsorát főztek nekünk a grillen, miközben mi a tábortűz mellett ültünk és eláztunk néhány sört.
Negyedik nap: Cradle Mountain Nemzeti Park
A szafari csúcspontja felé haladva kelet felé utaztunk vissza Launceston felé, és beléptünk a Cradle Mountain Nemzeti Parkba.
Az volt a tervünk, hogy ma egy kicsit könnyebben megyünk, és egy rövid sétát teszünk a nemzeti park egyes részein, megnézzük a vadon élő állatokat és felkészülünk a másnapi túrára.
A kanyargós utakon visszafelé kellett pár órát autózni, aztán tiszta szépség fogadott, ez a hely hihetetlen volt, és úgy nézett ki, mint egy fantasy filmből.
Egy kis séta és felfedezés után ebédeltünk egy közeli faházban. Éva szülei és testvére nagyon szerettek volna megfigyelni néhány tasmán ördögöt – az idegenvezetőnk elvitte őket az Ördögbölcsőbe , ami egy menedékhely a park bejárata mellett. Évával együtt hajótörést szenvedtünk, ezért elkísértek minket egy kávézóba, és szerencsénk volt, hogy találkoztunk néhány vombattal. Csak úgy tettünk, mintha nagyobb, kerekdedebb tasmán ördögök lennének.
Innen idegenvezetőnk a nemzeti park közelében lévő saját privát kempingjébe vitt minket. A fa között ott voltak a már felállított sátraink, így ismét, amíg a vezetők főztek, leültünk a tűz mellé és ittunk még néhány sört.
Ez volt az utolsó éjszakánk a szafarin, és hideg volt. A tegnap estihez képest kb. 900 méterrel magasabban kempingezés miatt körülbelül 9 fokkal hidegebb volt éjszaka.
Aran átbeszélt nekünk néhány különböző túrázási próbalehetőséget a következő napra, és keményet tervezett. Az első este mindannyian beszálltunk, és vettünk egy kupac sört. Befejeztem a részemet, de mivel ez az utolsó éjszaka, milyen hideg volt és a másnapra tervezett túránk, sikerült néhány ónost kiszednem a sógoroktól, és senki nem vett észre semmit. .
Utolsó nap: Túrázás a Bölcső-hegyen
A több száz millió éves magma a Föld felszíne felé nyomult, de lehűlt, mielőtt áttört volna a kérgen. A jégkorszak során a gleccserek sziklákat téptek le, és ezeket az óriási dolerite sziklalapokat szabadon hagyták, és az égbe tornyosultak.
Vezetőnk olyan túrát készített, amely kihívást jelent, de nem túl nagy, és a legjobb kilátást nyújtja a Cradle Mountainre és a környező tavakra. Szerettünk volna látni egy kis őshonos faunát, miközben magunk is élveztük a sétát. Jól tette, rengeteg igazán klassz növényt és fát fedezett fel, amelyek némelyike csak Tasmániában található, és csak két másik túrázót látott, amíg a Cradle Mountain tövéhez nem értünk.
Szinte mindenki egyenesen a Cradle Mountain tövébe túrázik, és felmerészkedik a csúcsra, majd ugyanazon az úton tér vissza, vagy egy hasonló ösvényen tér vissza a parkolóba.
Ahelyett, hogy a népszerű útvonalat választottuk volna, jobbra balra, a Dove Lake körül mentünk.
A Dove-tó tövében tett túra 6 km, így becsléseink szerint 12-15 km-re tettük meg.
A séta körülbelül 5 órát vett igénybe. Kihívás volt, de hihetetlen, és erre egy darabig emlékezni fogunk!
Itt van még egy csomó fotó és információ rólunk Cradle Mountain napos túra.
E hihetetlen túra és a Nyugat-Tasmánián átívelő négy napos kalandozás után eljött az ideje, hogy a túra véget érjen. Aran visszavitt minket Launcestonba, miután tisztességes túra utáni takarmányt adott nekünk. Kikerült a reptér mellett, és lerakott.
Éva és családja többi tagja Launcestonban maradt néhány extra napot, és azóta Tasmania keleti partjait járják egy lakókocsival. Amint visszatér, összeállítjuk ezt az útmutatót a Tasmania utazáshoz, Éva pedig újabb blogot fog közzétenni utazása hátralévő részében.
Addig is vessen egy pillantást a többire blogbejegyzések.